A méhnyakrák korunk egyik leggyorsabban terjedő daganatos megbetegedése, melynek gyógyulási statisztikái nagyon alacsonyak. A jelenleg ismert legkíméletesebb és legjobb eredményekkel szolgáló kezelési eljárás a sugárterápia, annak is egy speciális esete, a brachyterápia. A sugárforrásokat ilyenkor egy e célra kifejlesztett eszköz, az „applikátor” segítségével juttatják a páciens szervezetébe, amelynek célpozícióba való helyezése intraoperatíve készített MR-felvételek alapján történik.
A napjainkban használatos brachyterápiás módszer még sok szempontból nem tekinthető ideálisnak, munkám elsődleges célja tehát ennek továbbfejlesztése volt. A jelenlegi megoldás legfőbb hátránya, hogy az applikátor betegbe való felhelyezése manuálisan történik. Egy elképzelés szerint a kezelés robotizálása nagymértékben növelné a rákos szövetek sugárterheléssel történő elpusztítására előirányzott térbeli dózis-eloszlás pontosságát, a szomszédos egészséges szervek károsodásának csökkentése mellett.
Mind a robotizált, mind a hagyományos változat alkalmazása esetén a kezelési terv elkészítéséhez szükséges lépés az applikátor MR-képek segítségével történő rekonstrukciója – azaz térbeli pozíciójának meghatározása – amelynek pontosságán nagyban múlik a terápia eredményessége.
Szakdolgozatomban egy, az eszközről készült 3D modellt felhasználó, intenzitás alapú regisztrációs eljárással működő rekonstrukciós technikát dolgoztam ki. A gyakorlati eredmények mellett a fejlesztés során felmerülő témakörök általános ismertetése is helyet kapott. Megvalósításra került az applikátor valósághű modellezése a nyílt forráskódú
VTK fejlesztőkörnyzetben, majd pedig a regisztrációs teszteredmények validálhatósága érdekében természetes jellegű zajjal terhelt szintetikus MR-felvételeket generáltam.
Részletesen elemeztem az algoritmus működését szintetikus és valódi MR-képeken. A regisztráció jelenleg sikeresen működik, bár a jövőben elképzelhetőek bizonyos módosítások a tökéletesítés érdekében.
Szólj hozzá!