A manapság használatos különböző alkalmazások hatalmas mennyiségű forgalmat generálnak, melynek szállítását különböző telekommunikációs hálózatok hivatottak elvégezni. A rendelkezésre álló technológiák közül az optikai hálózatok a legmegfelelőbbek ennek a forgalomnak az elvezetésére. Jelen munka az optikai hálózatokban használt általános megoldásokat használja fel, olyanokat mint a Dense Wavelength Division Multiplexing, a Wavelength Routing és a Sub-rate Multiplexing.
A Dense Wavelength Division Multiplexing segítségével megnövelhetjük az egyes optikai szálakon átvihető adat mennyiségét, míg a Wavelength Routing használatával képesek vagyunk pusztán optikai eszközök segítségével megvalósítani a kapcsolást.
Azonban ha nem akarunk erőforrást pazarolni, akkor nem engedhetjük, hogy kis kapacitásigényű alkalmazások külön-külön csatornákat használjanak. Amennyiben lehetőségünk van rá, ezeket össze kell vonni. Ebben a forgalomcsoportosításban kap szerepet a Sub-rate Multiplexing.
Mindazonáltal lehetőségünk van még jobb, gyorsabb lézer diódák és detektorok beépítésére illetve jobb hálózati terheléselosztó algoritmusok alkalmazására is, de ne feledkezzünk meg a jel minőségének biztosításáról sem.
Jelen munkában megvizsgáljuk azokat a fizikai hatásokat, amelyek az optikai jelet érhetik annak terjedése során. Célunk továbbá, hogy az említett hálózati technológiák felhasználásával, azok előnyeivel és korlátaival együtt modellt készítsünk, melynek segítségével szimulációkat tudunk végrehajtani és ezekből következtetéseket levonni.
Szólj hozzá!